Sokunkat a megérzések vezérelnek. Kapcsolatok kiépítésénél, üzleti életben, van hogy inkább ki sem mozdulunk mert úgy érezzük most az lenne a legjobb ha maradnánk! Van hogy Megtörténtnek érezzük az adott pillanatot (déjá vu) ez vajon miért van? Párhuzamos világ? vagy nem véletlen az a mondás, hogy a történelem ismétli önmagát? És mi a történelem részeként ezt megérezhetjük?

 Mindenki rendelkezik a 'megérzés' képességével csak van aki jobban, van aki kevésbé és van aki egyáltalán nem hallgat rá! A legutóbbiak vallják szerintem magukat korunk reális földhöz ragadt képviselőinek. Ők azok akik a szellemiség fejlődésében nem hisznek, és csak a szemüknek amit a szemükkel látnak annak hisznek!

A kétkedők mint magam is akik hisznek is a megérzésben meg nem is, lesznek képesek a fejlődésre! Oké fejlődés.... de mire is lesz az jó? Meg legfőképp kinek? A válaszom.: szerintem saját magunknak!   

Megosztás a facebookon